Bőröm szépsége, lelkem nyugalma

Van egy pont a bőrápolásban, amiről sokáig alig beszéltek, ma viszont már egyre többen érzik, hogy itt dől el minden. Nem a ráncoknál, nem a pigmentfoltoknál, és nem is a hidratáló krémeknél kezdődik a történet, hanem sokkal mélyebben vagy épp ellenkezőleg, sokkal felszínesebben. A bőr legkülső rétegében. Ez a bőrbarrier. Sok vendég úgy érkezik hozzám, hogy azt mondja: „valami megváltozott a bőrömben, és nem értem, miért”. Nem tudja pontosan megfogalmazni, csak azt érzi, hogy ami régen működött, az most nem. A krémek csípnek, a bőr húzódik, néha kipirosodik, máskor zsírosabb, mégis vízhiányos. Ilyenkor szinte mindig ugyanarra a pontra jutunk vissza. A barrier nincs rendben.

Sokan úgy érkeznek meg egy kozmetikai kezelésre, hogy csak annyit mondanak: „Szeretnék egy kicsit szebb bőrt.” Ez teljesen rendben van. De közben a bőr már mesél. Arról, hogy mikor volt utoljára pihenésben, mennyit kapott az utóbbi időben, túl lett-e stimulálva, vagy éppen el lett hanyagolva. Egy kezelés valójában nem ott kezdődik, amikor felkerül az első hatóanyag, hanem ott, amikor megértjük, milyen állapotban érkezik a bőr.

Az év vége mindig megállásra késztet. Egy pillanatra lelassul a világ, és végre van tér visszanézni arra az útra, amit bejártunk. Számomra ez az év különösen sokat jelent, mert most már kimondhatom: az álmaimat élem.